A következőkben egy-két ismertebb borfajta jellemzőit szeretném megosztani veletek:

Elterjedése: Kunsági, Csongrádi, Szekszárdi borvidék

Különleges minőségű bor, amely meghatározott borvidék vagy bortermőhely legfeljebb 10 t/ha termésű ültetvényeiből származik, a termőhelyre meghatározott szőlőfajta érett vagy tőkén túlérett, esetleg töppedt vagy aszúsodott termésének legalább 19 tömegszázaléknyi természetes eredetű cukrot tartalmazó mustjából készül, amely termőhelyre, fajtára, illetőleg meghatározott készítésmódra jellemző illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, származási helye és évjárata miatt különleges megkülönböztetésre érdemes. Különleges minőségű bornál a borvidék vagy bortermőhely, az évjárat és a fajta nevének feltüntetése 100 % azonossággal kötelező.
A különleges minőségű bor minőségi kategóriái:
Késői szüretelésű bor, olyan bor, amelyet a borvidék általános szüreti időszaka után szüretelt érett szőlőből állítottak elő és amelynek mustja legalább 19,0 tömegszázalék cukrot tartalmazott.
Válogatott szüretelésű bor: olyan bor, amelyet tőkén teljesen beérett szőlő kiválogatott (az éretlen, a beteg, a penészes fürtök különválasztásával), egészséges bogyóiból állítottak elő, és amelynek mustja legalább 20,0 tömegszázalék cukrot tartalmazott.
Töppedt szőlőbogyóból készült bor (Ausbruch), olyan bor, amelyet a már részben vagy teljesen töppedésig túlérett bogyók felhasználásával állítottak elő, és amelynek mustja legalább 22,0 tömegszázalék cukrot tartalmazott.
Aszúbor az a különleges minőségű bor, amelyet a tőkén töppedt és nemesen rothadt, a szüretkor külön szedett szőlőből állítottak elő, és amelynek mustja legalább 25,0 tömegszázalék cukrot tartalmazott.
Muzeális bornak nevezhető az a minőségi vagy különleges minőségű bor, amely legalább 5 évi érlelés után a termőhelyre, a szőlőfajtára, a készítési módra, a hordóban és palackban érlelésre jellemző, különleges illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, évjárata és jellege miatt megkülönböztetésre érdemes.

A természetes borok cukortartalmának kialakítására (édesítés) az előírt alábbi feltételekkel nyílik lehetőség:
- Asztali-, táj- és minőségi borok cukortartalmának kialakítására must, töményített must és sűrített must használható.
- Amennyiben az asztali-, táj- és minőségi bor készítésére szolgált must eredeti cukortartalmát növelték, a javított bor cukortartalmának kialakításához csak must használható fel úgy, hogy az édesített bor összes alkoholtartalma nem lehet magasabb, mint édesítés előtt (összes alkoholtartalom = tényleges alkoholtartalom + cukortartalom alkoholra számított értéke). Különleges minőségű bor cukortartalmának kialakítására csak a borral azonos termőhelyről és szőlőfajtából származó, azonos minőségű must vagy ebből készített sűrített must, illetve töményített must használható fel. A bor cukortartalmának kialakítása során az édesített bor összes alkoholtartalma legfeljebb 2,0 térfogatszázalékkal lehet magasabb, mint édesítés előtt.

Borbírálat

A borok osztályozása több módon történhet

Szín szerint megkülönböztetünk - a készítési módot is beleértve: fehér, vörös, rozé borokat.

A bor kora - fejlődési foka - szerint: új, fiatal, fejlett, érett, ó és elvénült borok vannak.
- újbor: az erjedés befejeztétől az első fejtésig -
- fiatal bor: az első fejtéstől a következő szüretig -
- fejlett bor: egyéves kor után -
- érett: a fejlődés tetőfokán lévő bor -
- öreg bor: két évnél idősebb -
- elvénült bor: a jó tulajdonságaiból veszíteni kezdő bor.

A minőségi osztályozás alapján: asztali, minőségi és különleges minőségű borokról lehet beszélni.

Alkotórészei szerint: a cukortartalmat tekintve édes és száraz, illetve ennek változatai félédes, félszáraz lehet a bor.
A szesztartalmat tekintve a könnyű bornak 9-10 térfogat %-nyi az alkoholtartalma, a közepes bornak 10-13%, az erős bor 13% fölötti alkoholtartalommal bír.

A termőtájak szerinti osztályozás elkülönít sík-, illetve hegyvidéki borokat.
A termőhely szerinti osztályozás: pl. tokaji, badacsonyi, egri stb. pedig a minőségre is utal

Borkóstoláskor - az előbbi alapvető kategóriákon túl - a bor „jellemét”, állapotát, minőségét fogalmazzák meg a borleírás kialakult, saját nyelvezete segítségével.
Vázlatosan következik a vizsgálódás módja, megfelelő sorrendben - a szigorúan szakmai kifejezéseket mellőzve - néhány fontosabb, a mindennapi életben is használható jelző felsorolásával.

A borbírálat a bor megjelenésének vizsgálatával kezdődik.
A tisztaság legismertebb jelzői közül néhány: tiszta, tükrös, fényes.
A bor mozgását a pohár körbeforgatásával figyelik meg, s ez lehet olajos, vastag, nehéz.
A színt a tónus és intenzitás szempontjából vizsgálják.

A külső megjelenés után a bor illatát minősítik. Ez már kevésbé objektív. Ha az illatot a szőlőfajta okozza, aromáról, ha pedig az érlelés során keletkezik, bukéról beszélünk. Az illat lehet intenzív, tiszta, virágillatú (rezeda, rózsa, jázmin, viola, szegfű, bodzavirág), fűszeres (vanília, szerecsendió, fahéj, szegfűszeg), gyümölcsillatú (alma, szeder, körte, barack, narancs, stb.). Mindkét orrnyílással külön-külön is megszagolják. Előfordulhat ásványi anyagokra, gyantára stb. emlékeztető illat is.

A hozzáértők már ennyi vizsgálódás után is nagyon sokat tudnak a borról, pedig csak most következik a kóstolás. Körülbelül negyedkortynyit vesznek a szájukba, szétoszlatják a nyelv felületén, majd a boron keresztül levegőt szívnak, hogy egész szájüregükben érezzék a bort - illatát, ízét együttesen.

A savasságot (amit a nyelv oldalsó részén lehet érzékelni) tekintve egy bor lehet: szelíd, lágy, pikáns, fajtajelleges, szép savakkal bíró, magvas, savgazdag; a szénsav szempontjából üde, csípős.
Alkoholtartalom jellemzésére használják a könnyű, tüzes, erőteljes jelzőket.
Testesség (mely az egész szájüregben érzékelhető) alapján lehet: harmonikus, testes, magas extrakt-tartalmú, nagytestű, stb.
Cukortartalom szerint lehet száraz, édeskés, stb.

Szervírozás

 "Meghívni valakit annyi, mint felelősséget vállalni jóllétéről mindaddig, míg fedelünk alatt marad." (Brillat-Savarin)

Az ideális pohár fala vékony, díszítés nincs rajta.
Vörös- és fehérbor szervírozásához is a tulipánalakú kehelypohár a legalkalmasabb.

Fehérborhoz általában: 1 dl-esnél lehet kicsit nagyobb a pohár, befelé ívelő peremmel.
Fiatal, illatos fehérborhoz: 1 dl-es, peremén kifelé hajló kehelypohár.
Fiatal vörösborhoz: 1 dl-es gömbölyű kehelypohár.
Idősebb vörösborhoz: minél idősebb a bor, annál nagyobb legyen a pohár, hogy az illatanya-gokkal teli levegőnek legyen helye a bor fölött.
A pohár természetesen tiszta és száraz legyen.

Gyakori és erős hőmérséklet-változásoknak nem szabad a bort kitenni.
Általánosságban elmondható, hogy a vörösborok hőmérséklete magasabb legyen a fehérborokénál, és minél magasabb a bor alkoholfoka, annál magasabb hőmérsékleten kell szervírozni.

A borok fogyasztási hőmérséklete:
pezsgők: 4-8 °C
fehér asztali borok: 8-10 °C
minőségi fehér- és rozéborok: 10-12 °C
aszúk, különleges minőségű csemege fehérborok: 10-14 °C
fiatal, friss vörösborok: 12-16 °C
testes, minőségi vörösborok: 16-20 °C

A szervírozás hőmérséklete 2 °C-kal legyen alacsonyabb a fogyasztási hőmérsékletnél, s a pohárba annyi bort töltsünk, amennyit felmelegedés előtt el lehet fogyasztani.

A PALACK KINYITÁSA

A takarókupakot a palackszegély alatt levágjuk, majd az üveg nyakát kendővel letöröljük. A palackot függőlegesen tartva a dugót dugóhúzóval kb. a 2/3-áig kihúzzuk, a műveletet kézzel fejezzük be, a dugót megszagoljuk. A több évig érlelt borokat kis szellőztetés után töltjük ki. Vendéglátóként mindig próbaízleléssel ellenőrizzük a bor minőségét, s ha azt megfelelőnek találjuk, a palackot törzsénél, a főcímkével átellenes oldalán fogva töltünk a vendégeknek. A bor kitöltését a legtiszteletreméltóbb embernél kezdve, jobb irányba haladva, mindenkinek a jobb keze felől állva töltjük meg a poharat kb. a 2/3 részéig - úgy, hogy a palack ne érjen a pohárhoz. A palackot kissé megtekerve fejezzük be a töltést, hogy a bor le ne csöppenjen.
Különleges minőségű idős (muzeális) borokat kiöntőkosár segítségével töltjük ki.

„JÓ BOR, JÓ EGÉSZSÉG” , tartja a mondás

A magyar borok közül a somlói és a tokaji is szerepel a gyógyszerkönyvekben. A patikákban ma is láthatók olyan régi porcelán tégelyek, melyeken olvasható a nevük. A bor gyógyító hatásáról már az ókorban könyveket írtak. Használták sebkezelésre, fejfájás ellen, gyomor-bajok gyógyítására. Hippokratész, az orvostudományok atyja is hasznosnak ítélte, és ajánlotta. A középkorban a bor volt a legfőbb fertőtlenítő szer. Kolostorokban és kórházakban mindig tartottak bor erre a célra. Mátyás király füveskönyvében leírt kúrák szerint a bort gyógyfüvekkel együtt alkalmazták. A XVII. században Erdélyben megjelent Pax corporis (Pápai Páriz Ferenc munkája) is gyógynövény-kivonattal - csipkebogyó, zsálya, ánizs, rozmaring, bodza stb. - készített bort ajánl. A tokaji bor vérképző és erőnlét fenntartó hatását külföldön is felismerték. Daniel Fischer német orvos 1732-ben megjelent tanulmánya a „De terra medicinali Tokayensi” címet viseli. Pasteur, a mikrobiológia megalapozója a bort a legegészségesebb italnak tartotta. Az orvosok a mai napig ajánlják a borfogyasztást, többek között emésztést serkentő, vizelethajtó hatása, valamint ásványi só tartalma miatt. A polifenolok baktericid hatása régóta ismert. Újabban - elsősorban - a vörösborok érrendszeri megbetegedések megelőzésében betöltött szerepéről jelennek meg orvosi közlemények. Nem hagyhatjuk említés nélkül a bor lélekre kifejtett pozitív hatását sem, ezt példázza számos irodalmi és zenei alkotás.

A bor jótékony hatásai

A bor könnyen asszimilálható anyagokat tartalmaz: cukrokat, savakat, glicerint, cserzőanyagot, észtereket, aldehideket, fehérjéket, aminosavakat, vitaminokat, sókat.

A borban lévő szőlőcukor energiaforrásként lehet hasznos. A savak - borkősav, almasav, citromsav, borostyánkősav - segédkeznek az emésztésben, főleg a szénhidrátok és a zsírok lebontásában. A tanninok nyálkahártyát összehúzó hatásúak, csökkentik a fokozott bélműkö-dést. A bor vitaminokat: A-provitamint, B-vitaminokat, C-vitamint, valamint nyomelemeket: vasat, kalciumot stb. tartalmaz. A glicerintartalom javítja a szervezet zsír- és nitrogénháztartását. A bor táplálék-kiegészítőnek is tekinthető, mivel 1 liter 10 fokos bor 3000 kJ-t tartalmaz.

„SINE BACCHO FRIGET VENUS" - "BOR NÉLKÜL FÁZIK VÉNUSZ”

Id. Plinius megállapítása szerint a bor révén az ember lett az egyetlen állat, mely akkor is iszik, ha nem szomjas. Hogy miért iszik? Mert a bornak nemcsak íze, illata és szesztartalma van, hanem szelleme is.
A bor múzsa, s - Galilei szerint - a fény és a humor keveréke.

„AKI A BORBÓL CSÚFOT ŰZ, AZZAL A BOR IS AZT TESZI”